Éppen most repült el előttem egy kis kolibri. Én még nem láttam élőben ennyire közelről! A kerítésünk melletti hibiszkuszbokrot nézte ki magának. Majd megpróbálom lefotózni, ahogy a neonzöld pillangókat is, mert ők is nagyon szépek és különlegesek. Csak gyorsak, mire elővenném a telefonom, már el is iszkoltak.
És ha már lepkék és kolibri, Nimród egyre aktívabb, habár eddig is az volt, de most már gyors is hozzá, mint a villám, így az írás sajnos már nem megy úgy, mint előtte. Vagy nincs rá időm, vagy annyira fáradt vagyok, hogy egy értelmes mondatot nem tudok összerakni. #Momlife. De azért próbálkozom, mert nagyon sok mindent szeretnék még elmesélni és megmutatni nektek. Rengeteg gyönyörű fotót is készítek, ahogy egy kicsit erősebb lesz a netünk, felteszem őket egy nagyobb galériába. De addig is inkább igyekszem megélni a pillanatokat.
Azon szoktam még nevetni magamban, hogy tényleg mennyi ruhát hoztam ki feleslegesen. Nimródnak is gondosan összeválogatva szín és stílus szerint… Hogy majd milyen vagány közös kis outfitjeink lesznek… Aha. Pelenkában is melege van a gyereknek. De szerencsére itt a medence, ő pedig imád velünk fürdeni. :) Igazából a repülőn volt rajta utoljára ruha. A reptéren még stripteaselt egyet, azóta pedig kizárólag pelenkában bandázik velünk.
De megesik, hogy a pelenka is lekerül... :)
Kattints a videóért!
Imádom az itteni levegőt és párát, többek között azért is, mert szexi és laza hableányhajat csinál. Sellőfrizkóval pedig az ember lánya is boldogabban szaladgál. És imádom azt is, hogy olyan szuper natúrkozmetikumok vannak itt, kókuszolajjal, organikus kakaóvajjal (az az illat! Mmmm) és aloe verával nevetségesen olcsón, amiket otthon több tízezrekért árulnak. És ha már itt tartunk azt is imádom, hogy a kókusz mellett az avokádó és a mandula is vadon terem, csak úgy random belebotlik az ember, mint otthon egy gesztenyefába és annyit visz belőle haza, amennyit csak akar. Így esik meg az, hogy szinte majdnem mindig van a hűtőnkben friss házi guacamole. :)
Ajándékba pedig nem virágot hoz, hanem kakaóbabot szed nekem a zuram.
A bejegyzés megtekintése az InstagramonVirág helyett kakaóbabot szedett nekem ��❤️ #insteadofflowers #cocoabean
Más: nagyon kedvesek és jófejek itt a rendőrök. Tegnap este hazafele egy nagyon aranyos jelenet mellett jöttünk el: egymást ölelve sztorizgatott kettő egy robogón ülve, az út szélén figyelgetve a forgalmat. :) Fekvőrendőrből is sok van, azok meg sunyik, alig lehet őket észre venni, így a leleményesebb ember (mint pl. Juditunk is) foszforeszkáló spray-vel mászkál, és hébe-hóba lefúj egyet a megszokott utakon, hogy azért már mégse menjen tönkre a kocsija hazafele menet.
Megint más: épp most tudtam meg, hogy nem messze innen van egy hely, ahol kis csikóhalakat lehet a kezünkből etetni! Hamarosan megyünk oda is, visszük a kis Nimródot, biztos nagy élmény lesz mindenkinek. :)
Olyan gyönyörű itt minden, hogy legszívesebben egy GoProval a fejemen mászkálnék egész nap, nem lehet betelni a látvánnyal.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szerencsénk van, mert amióta kint vagyunk, még csak egyszer esett az eső, de akkor is csak szemerkélt. A hurrikánok állítólag kicsit megbolygatták itt az időjárást, mert normál esetben ez az egyetlen olyan ország a világon, ahol napközben mindig jó idő van, esténként viszont mindig esik. Ebből viszont még mit sem tapasztaltunk, gyönyörűen tiszta és millió csillagos az ég éjszaka is. Én ezt “vihar utáni csendnek” hívom. :) Egyébként az sem fog zavarni, ha esténként újra elkezd majd esni az eső, mert meleg eső lesz, amibe imádok kiállni. Jacuzzizni meg aztán főleg! :)
Most egyébként itt is ugyanúgy ősz van, habár sok mindent nem tapasztalunk belőle. Csak
annyit, hogy néhol lehullik egy-egy pálmalevél.
Az első nap, amikor reggel kimentem a teraszra, azt hittem, hogy szemben is hegyek vannak. Akkor még nem tájoltam be pontosan, hogy hol vagyunk. Aztán idővel rájöttem, az az óceán, csak olyan érdekes, hogy konkrétan “a horizont fölé magasodik”, és tényleg olyan, úgy emelkedik felfelé, mintha egy egyenes hegység lenne. A hegyek egyébként mögöttünk vannak, védelmezően körülölelve minket, ugyanis ez a három város (Puerto Plata, Sosua és Cabarete) egy olyan völgyben fekszik, ami a legbiztonságosabb rész a szigeten. A hegyőreink elterelnek minden vihart, ahogy szépen arrébb terelgették vissza az óceánba az elmúlt hetek hurrikánjait is. Mázli!
Pont három hete vagyunk itt. Van már saját dominikai telefonszámunk és bankszámlánk. kezdjük megszokni az ittlétet. Az egyik sorozatban hallottam, hogy az idő teltével minden hétköznapivá válik körülöttünk, még az olyan dolgok is, amik azelőtt abszurdnak vagy épp kiváltságnak számítottak. Szépen lassan beépül a hétköznapjainkba a tengerpart, a pálmafák, a karibi hangulat és a friss trópusi levegő. De ettől még ugyanúgy kiváltságként éljük meg, hisz ezzel nem lehet betelni. Van miért hálásnak lennünk...
A poszt előzményeit itt találod!
Érdekelhet még:
Miért éppen Dominika? - A kezdetek
Friss fotókért kövessétek a másik, tematikus Instagram profilomat is!
Az eredeti bejegyzés 2017. október 15-én jelent meg.
